BIZALOM
Mi fér bele a bizalom keretbe?
Ami igazából nem is keret, hanem mátrix. Miről beszélek? Stephen Covey bizalom mátrixáról. Ahogy a mellékelt ábra is mutatja, négy irányból közelíthetjük meg a bizalmunkat (vagy bizalmatlanságunkat). Attól függően, hogy mennyire vagyunk hajlamosak a bizalomra, és mennyire szeretjük megkérdőjelezni a dolgokat.
Egyezzünk meg abban, hogy önmagával foglalkozó, önfejlesztő embereknek, a bal szélső mezőny nem cél. Szóval marad az “intelligens bizalom” és a “bizalmatlanság”. Az első esetben, saját döntésünk alapján megelőlegezzük a bizalmat. Addig, amíg az ellenkezője be nem bizonyul. Mert mi értelme folyamatosan gyanakodni valakire? Ha valakivel egy kapcsolatot szeretnénk létrehozni, és az számunkra fontos, akkor már szinte alap, hogy így viszonyuljunk hozzá. Mondhatnám, hogy ez egy stabil életstratégia, és semmi baj nem érhet, de hazudnék. Mert ebből a hozzáállásból, kaptam már akkora pofont, hogy a fülem is belecsengett. 🙂
A gyanakvó, bizalmatlan hozzáállás már mindjárt egy jobb ötletnek tűnik. Itt azt mondjuk magunknak: “majd ha eleget bizonyított, akkor majd meg is bízok benne.” De hol van az “elég?”. Ezt szoktam “mókuskerék bizalomépítésnek” nevezni. Az üzleti életben, létezik egy olyan fogalom, hogy DoD (azaz definition of done = a kész definíciója). Ezt mindig próbáljuk meghatározni a feladat elején, hogy tudjuk, mikor fogadjuk el késznek. Mi az, ami elég? Ezt kapcsolatainkban is célszerű szem előtt tartani. Mert szeretjük elfelejteni, hogy aki mellettünk haladna, épp bennragadt a mókuskerékben.
Tovább bontva azt, hogy mitől függhet a bizalomépítés, kezdtem úgy érezni, hogy az egész szakmánk 2×2-es mátrixokra épül. Ha megpróbálom összefüggésbe hozni a bizalmat a kommunikációval, akkor kénytelen vagyok elővenni Kim Scott elméletét a radikális őszinteségről.
Nem kell nagyon közelről nézni, hogy felleljük a hasonlóságokat. A bal szélsővel továbbra sem foglalkozunk. Van az a helyzet, amikor hallgatásunkkal építjük a bizalmat, de ezek nem azok. A modell szerint, az ellenszenves agresszió az, amikor elmondjuk a mondanivalónkat, de nem sok gondoskodás van benne. Ilyenek a bókok, amelyeket nem gondolunk komolyan, a “megmondások”, amelyben nem sokat törődünk azzal, hogy a másik félben hogyan érkeznek meg. Az ilyen embereknél még indokolt is lehet, egy kellő bizalmatlanság, vagy gyanakvás.
Az intelligens bizalomhoz úgy tűnik, radikális őszinteség kell. Ez annyit jelent, hogy asszertívan kifejezzük igényeinket, de úgy, hogy a másik fél érzelmeit is szem előtt tartjuk. Mert ugye a megítélő bizalomhoz az kell, hogy konzekvensen azt az érzést keltse bennünk a másik fél, hogy nincs okunk gyanakvásra. Mi jobb annál, mint amikor őszintén elmondják, mit szeretnének tőlünk? A megelőlegezett bizalomhoz, itt társul egy implicit gondoskodás is. Elhisszük, hogy a másik fél, a mondanivalójával jót akar. Nem csak magának, hanem nekünk is.
És itt meg is érkeztünk a harmadik 2×2-es modellhez. Az „OK kerethez„:
Úgy tűnik, akár a kommunikációban, akár a bizalomban, fontos, hogy jót feltételezzünk a világban élő emberekről. Egy tudatosan fenntartott OK-OK állapotban, a megalapozatlan gyanakvások és kételkedések nem emésztik fel az energiánkat. Így ténylegesen azzal tudunk foglalkozni, ami fontos és előrevisz. Természetesen érnek majd csalódások az életben, de ezek sosem egy bizonytalanságot fognak fenntartani. Hisz ha valaki velünk szándékosan rosszat tesz, akkor azt már tényként kezelhetjük, és ennek megfelelő döntéseket tudunk hozni az életben.
Visszatérve bizalmatlan barátunkhoz, az első keret jobb alsó sarkából, most már szinte biztosra mondhatjuk, hogy ő úgy látja, mások nem elég jók: ”Hadd fusson csak a mókuskerékben. Majd ha úgy érzem méltó hozzám, akkor kijöhet.” Ebben a helyzetben könnyen kerülhetünk mi is, saját magunk csapdájába.
Ha netán egy olyan világban ébredsz, ahol soha senkiben nem lehet megbízni, ahol mindenki valami rosszat akar, akkor sanszos, hogy meglátásodban vagy a világ, vagy te nem vagy OK. Ilyen helyzetekben érdemes felkeresni, hisz valószínüleg csak belső hiedelmeid vagy mintázataidban “ragadtál”.
Nincs baj se veled, se a világgal! 🙂
