MINDFUL vagy MIND FULL?
... a JELENlétről
A meditáció jótékony hatásai évek óta bizonyítva vannak. Az érzelmeink szabályozásának egy nagyon hatékony módszere, amit iskolákban és börtönökben egyaránt használnak. A meditáció szó hallatán, legtöbbünknek gyertyák, füstölők és mantrák jutnak eszünkbe. Így képzeljük el a meditációt. Lótuszpózban ülve, vagy hullapózban fekve próbáljuk a gondolatainkat elengedni, és az elménket kiüríteni. De ez nem feltétlen kell így legyen.
A “mindfulness” talán legjobb magyar megfelelője a “tudatos jelenlét”. Mert a meditációnak két fő komponense van. A tudatosság és a jelenlét. Ezt lehet bármikor és bárhol gyakorolni. Egy séta közben, vagy egy beszélgetésben. Az egyik legjobb meditációs módszer az, ha egy beszélgetésben a másikra figyelünk. És nem úgy, hogy előre pörgetjük a gondolatokat, hogy mit fogunk rá reagálni, hanem egyszerűen csak figyelünk anélkül, hogy a saját gondolatainknak teret adnánk. Mert mi is ez az éberség amire törekszünk? Az, hogy a gondolatainknak nem adunk annyi teret, hogy a múltba vigyenek vissza, vagy épp a jövő ismeretlen forgatókönyveit vetítsék elénk.
Ha a jelenben szeretnénk lenni, akkor csak azt érzékeljük ami körülöttünk van. A földet a talpunk alatt, a napsütést az arcunkban, a falevelek zörgését a szélben. Nincs benne misztikum és sokszor sokkal közelebb vagyunk egy meditatív állapothoz mint azt hinnénk. Számomra a kedvenc meditáció a túrázás. Eltűnik a város zaja. A föld dobogása a talpam alatt hoz vissza mindig a jelenbe. Ha megjelenik egy gondolat, figyelemmel kísérem honnan jött. Tudatosítom a múltbeli tapasztalat fontosságát, amiért előjött, de nem elemzem, csak elismerem és elengedem. Visszahozom figyelmem a környezetre, az erdő mélyére beszivárgó napsugarakra, vagy épp a száraz levelek ropogására. Vannak kevésbé kellemes “földelési” módszerek is. Az egyik közülük a fájdalom. Szinte egész életünkben próbáljuk elkerülni a fájdalmat, eszünkbe sem jutna, hogy bármilyen jó tulajdonságot társítsunk hozzá. Pedig a fájdalom, mindig belekényszerít az itt és most-ba.
"Az önmagunkkal való kapcsolat a meditáció lényege."
Emlékszem tavaly, egy térdízületi fájdalom nehezítette a túráimat. Ezeken a túrákon, bár a testem borzasztóan lefáradt, az elmém mindig kitisztult. Nem fértek el a fejemben kóbor gondolatok, nem volt helye az ábrándozásnak. Minden érzékem a talpam alatti talajra volt kiélezve. Mert egy rossz lépés, és a következmény még több fájdalom lehet. Ha minden döntésünkben ilyen mértékben lennénk jelen és tudatosak, valószínűleg jóval kevesebbet kellene a múlt hibáin töprengenünk.
Ez a tudatosság. Egy felgyorsult világban időt adni az elmének a pihenésre. Ha napi 10 perc is, de legyen meg az az idő, amit nem gondolatban töltünk el, hanem csak szemlélődünk. Megfigyelünk. Észlelünk. Érzékelünk…
