ÚJ ÁLLÁSt keresel?
… alternatív interjú tippek
Eltelt kis idő, mióta legutóbb valami hasznosat írtam. Valami olyat, amely hasonlíthat is valami karrier tanácsadás jellegűre. Szóval most megpróbálom. A hétvégi nagytakarítás közben találtam, a hűtőm oldalára tűzve, azt a kis papírfecnit, amely megihlette ezen írásomat.
Íme tehát az én okoskodásom arról, hogyan készülj fel egy interjúra.
1. lépés: látogass el a legközelebbi dohányboltba. Tudom mire gondolsz: “De hát én nem is dohányzom!”. Semmi gond. Akkor is. Vegyél egy csomag herbál Heets-et, ha mást nem.
2. lépés: érkezz az interjúra fél órával korábban.
3. lépés: keressd meg a dohányzósarkot.
4. lépés: tudod… Hallgatózz. Ugye de fura lenne, ha nincs nálad cigi?
Emlékszem legutóbb mikor interjúzni mentem. Ott sétáltam a giga méretű tech park ösvényein, a csicsás épületek és kis cuki kávézók között. Szép emberek, kis business szettekben. Volt olyan aki sietve futkorászott az épületek közt, de olyan is aki csak a napsütésben sétált. Emlékszem, hogy megérkezett a gondolat: “tudnám ezt csinálni egész nap…”.
Elkezdtem közelíteni az épülethez, amelyben az interjúm volt. Hirtelen, a sarok után, belebotlottam a helyi dohányzóba. Néhány srác épp sétált kifelé az épületből, miközben rágyújtottak. Hirtelen megtorpantam, és mivel nem volt nálam cigi (na ugye…), úgy tettem mintha eltévedtem volna és megálltam a telefonomon tájékozódni (oké, ez is lehet egy stratégia cigi hiányában). Belefülelve a beszélgetésükbe, meghallva azt, hogy milyen problémákról beszélnek, milyen hangnemben és milyen indulattal, a gyomrom elkezdett görcsbe rándulni.
De, ahogy általában az életben, ismét figyelmen kívül hagytam a zsigeri megérzéseimet, és nagy mosollyal léptem be az épületbe. A HR vezető fogadott, elkísért a tárgyalóhoz és megkért, hogy várjak, mert még nem ér rá. Öööööö… Ok! Bocs, hogy időben érkeztem.
Bár vitatható, hogy ez magatartás szándékos volt, vagy egyszerűen csak udvariatlan, egy dolog tuti: sokat nem adott a pozitív munkavállalói élményhez. Szerintem a stressz interjúk amúgy sem működnek már senkin, aki a 70-es évek után született, de ám legyen. Nem kell továbbragoznom, hogy ez nem volt egy hosszú kapcsolat kezdete. 🙂
De térjünk vissza a hűtőmön talált teáscímke idézetre. Az állt rajta, hogy:
"Sose hajtsd össze a szárnyaidat csak azért, hogy beférj az ajtójukon"
Ez a másik legjobb tipp, amit adhatok. Írd fel egy papírra, tedd a zsebedbe, és olvasd el újra, mielőtt belépsz az épületbe.
Távozáskor pedig érdemes a következőkön reflektálni:
- Mi volt az első megérzésem? Pillangók repdestek, vagy ökölbe szorult a gyomrom?
- Megfelelően fogadtak? Örültek, hogy ott vagyok? Vagy csak egy újabb „megoldandó feladat” voltam?
- Méltósággal bántak velem? Vagy elvárták, hogy kiváltságosnak érezzem magam, csak azért, mert ott lehettem?
- Érdeklődtek a személyem iránt, vagy csak azt nézték, hogyan tudok belesimulni az igényeikbe?
Ha az össztapasztalat nem volt a legjobb, de sürgős szükséged van egy új melóra, akkor mindenképp szabj magadnak egy határidőt. Sajnos mi emberek, ugyanolyan hamar hozzászokunk a rosszhoz, mint a jóhoz. Ez nagyon jól le van írva egyik nagy kedvencemben, Dan Ariely The upside of irrationality című könyvében.
Tehát szabj meg egy 6 hónapos, vagy egy éves határidőt és ezután bíráld felül saját beszámíthatóságodat a döntés kapcsán. Ha még mindig görcsben van a gyomrod, akkor lehet érdemes elölről kezdeni a folyamatot. Ne feledd, a rosszhoz is hozzá lehet szokni, de minek? Miért ne lennél az, akinek a jóhoz kell hozzászoknia?
