MINDFUL vagy MIND FULL?

… a JELENlétről

A meditáció jótékony hatásai évek óta bizonyítva vannak. Az érzelmeink szabályozásának egy nagyon hatékony módszere, amit iskolákban és börtönökben egyaránt használnak. A meditáció szó hallatán, legtöbbünknek gyertyák, füstölők és mantrák jutnak eszünkbe. Így képzeljük el a meditációt. Lótuszpózban ülve, vagy hullapózban fekve próbáljuk a gondolatainkat elengedni, és az elménket kiüríteni. De ez nem feltétlen kell így legyen. 

A “mindfulness” talán legjobb magyar megfelelője a “tudatos jelenlét”. Mert a meditációnak két fő komponense van. A tudatosság és a jelenlét. Ezt lehet bármikor és bárhol gyakorolni. Egy séta közben, vagy egy beszélgetésben. Az egyik legjobb meditációs módszer az, ha egy beszélgetésben a másikra figyelünk. És nem úgy, hogy előre pörgetjük a gondolatokat, hogy mit fogunk rá reagálni, hanem egyszerűen csak figyelünk anélkül, hogy a saját gondolatainknak teret adnánk. Mert mi is ez az éberség amire törekszünk? Az, hogy a gondolatainknak nem adunk annyi teret, hogy a múltba vigyenek vissza, vagy épp a jövő ismeretlen forgatókönyveit vetítsék elénk. 

Minden jog fenntartva. © steinbergdrawscartoons

"Az önmagunkkal való kapcsolat a meditáció lényege."

- Thich Nhat Hanh

Ha a jelenben szeretnénk lenni, akkor csak azt érzékeljük ami körülöttünk van. A földet a talpunk alatt, a napsütést az arcunkban, a falevelek zörgését a szélben. Nincs benne misztikum és sokszor sokkal közelebb vagyunk egy meditatív állapothoz mint azt hinnénk. Számomra a kedvenc meditáció a túrázás. Eltűnik a város zaja. A föld dobogása a talpam alatt hoz vissza mindig a jelenbe. Ha megjelenik egy gondolat, figyelemmel kísérem honnan jött. Tudatosítom a múltbeli tapasztalat fontosságát, amiért előjött, de nem elemzem, csak elismerem és elengedem. Visszahozom figyelmem a környezetre, az erdő mélyére beszivárgó napsugarakra, vagy épp a száraz levelek ropogására. Vannak kevésbé kellemes “földelési” módszerek is. Az egyik közülük a fájdalom. Szinte egész életünkben próbáljuk elkerülni a fájdalmat, eszünkbe sem jutna, hogy bármilyen jó tulajdonságot társítsunk hozzá. Pedig a fájdalom, mindig belekényszerít az itt és most-ba. Emlékszem tavaly, egy térdízületi fájdalom nehezítette a túráimat. Ezeken a túrákon, bár a testem borzasztóan lefáradt, az elmém mindig kitisztult. Nem fértek el a fejemben kóbor gondolatok, nem volt helye az ábrándozásnak. Minden érzékem a talpam alatti talajra volt kiélezve. Mert egy rossz lépés, és a következmény még több fájdalom lehet. Ha minden döntésünkben ilyen mértékben lennénk jelen és tudatosak, valószínűleg jóval kevesebbet kellene a múlt hibáin töprengenünk. 

Ez a tudatosság. Egy felgyorsult világban időt adni az elmének a pihenésre. Ha napi 10 perc is, de legyen meg az az idő, amit nem gondolatban töltünk el, hanem csak szemlélődünk. Megfigyelünk. Észlelünk. Érzékelünk.

Iratkozz fel!

Írt be az email címed, és iratkozz fel. Így emailben értesülsz majd a legfrissebb cikkek megjelenéséről!

Join 70 other subscribers