… avagy hogyan szeleteljünk elefántot

Az embereknek alapvetően egy problémájuk van (tegyünk úgy, mintha ez igaz lenne)… Leginkább mindenhol vagyunk, kivéve az itt és most-ot. Álmodozunk (hívjuk céloknak), HA … AKKOR algoritmusokat írunk a jövőnkre. Vagy, még mindig megpróbáljuk kitalálni, miért épp úgy döntöttünk most egy hónapja, ahogy. Ez nagyjából meg is akadályozza azt, hogy a konkrét problémákat lássuk, amelyekkel nap mint nap szembesülünk. Nos, nem is annyira azt, hogy lássuk, inkább azt, hogy tegyünk valamit ellenük. 

Ingadozunk a jövőbeli életünkről alkotott illúzióink, és a jelenlegi valóságunk ködös mivolta között, amelyet sosem olyannak látunk amilyen. Jobbá vagy rosszabbá színezzük attól függően, hogy az időperspektíva mely tartományában tartózkodunk szívesebben. A múltorientált egyének, mindig egy kicsit rosszabbnak látják mint amilyen, a jövőorientált egyének körülnéznek, megvonják a vállukat és azt mondják: “Hát, ez nem is olyan rossz!”. És hogy ez miért gond? Azért, mert amíg konkrétan meg nem tudjuk fogalmazni problémáinkat, konkrét stratégiákat sem fogunk tudni felvázolni ezek megoldásra. 

Mielőtt tehát elkezdenél “új év, új én” célokat kitűzni, konkretizáld őket. Kevesebb pénzt szeretnél költeni? Remek! Mennyi az a kevesebbet? Kezdj el számolni! Nézd meg a bankszámlakivonatodat, készíts egy költségvetést, állítsd be alapnak, és kezdd el mantrázni: “2022-ben havonta húszezer forinttal kevesebbet fogok költeni, mint 2021 novemberében”. Hirtelen, ha van egy világos és mérhető célod, a dolgok perspektívába kerülnek. Feltéve, hogy az összeg reális, hirtelen találsz majd olyan lehetőségeket a mindennapokban, ahol ezeken állítgatni tudsz. 

Győződj meg arról is, hogy a kitűzött célok a sajátjaid, és a saját meggyőződésedből teszed. Mert hiszed, hogy a pazarlás bűn, vagy, hogy a megtakarításodból egy jól megérdemelt szabadságot fogsz élvezni, stb… Ha azért teszed, hogy bebizonyítsd anyának, hogy végre felelős felnőtt lettél, háááát… A viselkedési közgazdaságtan szerint ez egy csúszós lejtő az önszabotázs felé. 

De mi történik, ha mégis elcsúszol? És becsúszik a táskádba az az óóóódeszééép pár cipő, pedig nem kellene? Az első dolog: ne pánikolj! Ez az az elágazás, ahol minden rosszra fordulhat, és úgy érzed, hogy a múlt vagy a jövő felé kell futni. Két lehetőséget látsz: a múltbeli éned azt mondja, hogy ezt már próbáltad korábban, és sosem sikerült; a jövőbeli éned pedig a lottózóba csalogat, miközben arról álmodozik, hogy nyer, így soha többé az életben nem kell már kitűznöd ezt a célt. Egyik rosszabb mint a másik. Maradj jelen, talppal a földön, számold ki a veszteségeket, de tartsd szem előtt az elért haladást.